Felsőzsolca 7300 lakosú város B-A-Z

megye középső részén, a Sajó folyó bal partján. A település a megye egyik legfontosabb közlekedési csomó­pontjában, az M30-as autópálya, a 3-as és 37-es számú főutak találkozásánál, a megyeszékhely től mindössze egy kilométerre, keletre fekszik. Vasútállomása a Miskolc-Nyíregyháza, illetve a Felsőzsolca-Hidasnémeti vonal mentén található.

Ez a kitűnő fekvésű, három folyó - a Sajó, a Bódva és a Hernád _ völgyének egybenyílásánál, az Alfóld és az Északi-közép­hegység határán elterülő vidék, mint a Várdombon előkerült leletek is bizonyítják, már az újkőkor óta otthont ad emberi közösségeknek. Első írásos említése 1281-ből származik. A 14. században a megye egyik jelentős, virágzó települése volt. Fejlődését az 1544-es török pusztítás törte meg. 1564-ben került a Rákóczi család tulajdonába, később a Dőryek és a Szirmayak birtokolták. 1848-49-es szabadságharc idején súlyos harcok folytak környékén. A cári csapatok és Görgey seregeinek összecsapásait Felsőzsolca is megszenvedte. A 19. század második felének gazdasági fellendülése, az iparosodó, közeli nagyváros Miskolc, kedvező körülményeket teremtett fejlődésének. Néhány évtized alatt lakosainak száma a többszörösére növekedett, felépültek új templomai, intéz­ményei, egyre többen az iparban és kereskedelemben találtak megélhetést.

A folyamat 1945 után is folytatódott. A megyeszékhelyen munkahelyet keresők közül sokan itt találtak új otthonra. A Sajó, mint természetes határ segítette elkerülni Felsőzsolca beolva­dását Miskolcba, megőrizve ezzel önállóságát. A kertvárosi jellegű, emberbarát arculatú település fejlett intézmény­rendszerrel és modern közművekkel segíti és szolgálja a helyi és - a térség központjaként - a környező települések lakosainak életét. Kitűnő fekvésű Ipari Parkja pedig további lehetőségeket kínál a fejlődéséhez.